Az elmúlt hétvégén Shigeru Uemura Mester szemináriumán vettünk részt Budapesten. A rendezvényen négy fő, Bokor Robi, Sári Enikő, Jónás Alexa és jómagam képviseltük egyesületünket, illetve velünk tartott dr. Zolnai Vilmos 5. danos shotokan mester, kettlebell instruktor is.

Mester először az ősi Emishi nép történelmét, kultúráját vázolta részünkre. Ez azért volt fontos, hogy megérthessük azokat az elveket, azt az attitűdöt, amelyek mentén ez a nép élte a mindennapokat, munkálkodott, alkotott, és ha kellett harcolt. Természetesen ezen alapelvekből kiindulóan hozta létre harcművészetét is. Az alapelvekből fakadó mozgásszervezés és magas szintű testhasználat nem különíti el a fegyverrel végzett mozdulatokat a fegyver nélküli mozgástól. Nem más, hanem ugyanaz… nem technika, hanem mozgás, nem blokk és támadás, hanem egyszerre mindkettő!

Légző és lazító gyakorlatokkal folytattuk, majd előkerült a boken. Először az alapok: seiza, üdvözlés… hogyan fogjuk, hogyan tartjuk a kardot… Vágások. Először magunkban, aztán párban gyakoroltunk. Mester javított, magyarázott, sokszor katanával mutatta be, hogy miért kell így, vagy úgy végrehajtani a mozdulatot. A délután egy részében boken nélkül folytattuk a gyakorlást.

Másnap szintén vegyesen, fegyverrel és fegyver nélkül is gyakoroltunk kombinációkat. Mester beszélt a tengely használatáról, ejtésről, hajtásról, a ritmus, a gyorsaság és időzítés fontosságáról is. Saját életéből vett példákkal támasztotta alá az elmondottakat, nemegyszer megnevettetett bennünket… Személye, hitelessége nem kérdőjelezhető meg!

Szubjektív: Számomra mindig nagy élmény Mesterrel találkozni, legyen az életvezetési előadás, vagy harcművészeti szeminárium. Noha többször volt már szerencsém találkozni Mesterrel, illetve shihan Bencze Antal és Szilágyi István mester jóvoltából gyakoroltam a fentiek szerint, most mégis úgy éreztem, hogy ez a szeminárium bizonyos értelemben ”kezdet”. Ezt Mester a végén meg is erősítette: 1200 év hallgatás után elérkezettnek látja az időt arra, hogy tanítsa az Emishik művészetét, az Emishi-O-Do-Kai-t. Magyarországon, itt nálunk kezdte ezt el, velünk kívánja először megosztani  -mint az Emishik egyik utolsó vezetője-  ezt az ősi tudást. Kívánom, hogy minden résztvevő tudja ezt értékelni, megfelelően helyén kezelni és felnőni ahhoz a feladathoz, hogy a tanultakat tudja a mindennapi gyakorlásba beépíteni.

Shigeru Mesternek köszönjük a lehetőséget, a szervezőknek a meghívást, Várady Zsoltnak a magas színvonalú tolmács tevékenységet!

OSU!

Szabó Gy.