Az Oxigén Klub által megrendezésre kerülő futóversenyek utolsó előtt fordulóján vettünk részt Szabó Gyurival február első szombatján. A téli időszak ellenére szép számmal jelent meg a mezőny. A verseny fővédnöki tisztét Balczó András, a Nemzet Sportolója, a háromszoros Olimpiai bajnok, tízszeres Világbajnok látta el.
A futóverseny-sorozat első fordulójára október 9.-én került sor az előző évben, amit minden hónapban követett egy újabb. Az utolsó március 5.-én lesz. A célja ezen rendezvényeknek, hogy ösztönözze az embereket a sportolásra, egy jó közösség kialakítására, az ősztől kora tavaszig tartó időszak alatt is biztosítson lehetőséget a megmérettetésre és, hogy felkészülést biztosítson az április 11.-én megrendezésre kerülő Oxigén Maratonra.
A télies idő ellenére is sokan jelentünk meg a Stadion bejáratánál, ahová erre az alkalomra áthelyezték a versenyt a temető melletti erdei terepről a talaj állapota miatt.
11 órakor indítottak bennünket, de a helyszínre hamarabb kellett, hogy érkezzünk, a nevezés miatt. Mivel már korábbi fordulókon is futottunk névre szóló rajszámot kaptunk, a márciusi utolsó verseny után pedig Oxigén Kupa feliratú pólót kapnak majd a résztvevők, a versenyek dátumaival.
Egészen pici gyerekek számára is volt táv, 2,5 km, a nagyobbaknak pedig lehetőségük volt 5 és 10 km között választani.
Mivel eddig az 5km-es távon indultam most is ezt láttam jó választásnak. Gyuri is ezen indult. Egy kör volt a Stadiontól a Móricz Zs. körútig majd a Csónakázó tóig és onnan ismét a Stadionhoz, ebből 3-at kellett az 5 km-en teljesíteni. A tél alatt inkább a hosszabb távokra álltam át, mikor futottam, mert így nem kapkodtam be annyira a levegőt, most is inkább lassabb tempóban indultam és azt végig tartottam. Nem versenyeztem senkivel, csak a jó közérzetért meg a többi sportoló ösztönző hatása miatt voltam aznap jelen. Jobban esik sok más emberrel együtt futni nekem. Hajt engem is előre.
A harmadik kör után nem álltam meg, pedig lefutottam az 5 km-t, úgy éreztem, hogy ezzel a tempóval és a pillanatnyi testi állapotommal folytatom és lefutom a 10et. A havat már a körök során letapostuk és sokkal jobban csúszott az út, talán ha valóban hajrázni akartam volna sem sikerült volna, úgy érzetem, tehát folytattam tovább középtempóban.
A 4. kör végén megláttam Gyurit, aki valamikor utánam fejezte be a 3. kört és oldalról szurkolt már nekem. Az utolsó két körben arra koncentráltam, hogy ne mozdítsam feleslegesen egy izmomat sem és arra gondoltam, hogy akármeddig képes vagyok futni anélkül, hogy kimerítene. Valóban így lett, célba éréskor csak a térdeim éreztem egy picit, de nem voltam különösebben fáradt. 52 perc alatt teljesítettem a távot, ami nem annyira gyors tempót mutat számomra, de télen szerintem pont megfelelő. Nagy segítségemre volt, hogy nemrég éreztem rá arra, hogy valóban hogyan is kell talajt fogni rugózva. Ez adta a legtöbb lendületet.
Minden célba jutónak osztottak teát vagy forralt bor és banánt meg csokit. Ilyenkor mindig különösen jól esik az ilyesmi. Szuper kis szombati programnak tarom bárkinek, akár az egész családnak. Rólam minden stressz és fáradtság eltűnt, teleszívtam magam friss levegővel, találkoztam kedves ismerősökkel és ez teljesen kompenzálja még azt is, hogy mivel püspökladányi vagyok, kicsit hosszabb úton értem el a rajthelyet.
Remélem kedvet kapott más is az Oxigén Kupához és márciusban vagy majd a következő években együtt rajtolunk.
( Információkat az oxigenklub.hu oldalon lehet találni.)
Osu! Szentpéteri Diána