A héten shihan Bencze Antal meghívására Csaba sensei és jómagam, részt vettünk Szilágyi István yi-chuan mester szemináriumán. A Zemplén szívében, Kőkapun került megrendezésre a kurzus. Gyanítom, hogy nem volt véletlen a helyszínválasztás: a falutól 3-4 kilométerre a hegyek között békét, harmóniát sugárzó környezetben lévő, a Károlyiak által épített vadászkastély ideális helyszín volt a gyakorlók számára. Néhány napra elfelejthettük a civilizációt, a gondokat, problémákat. (Még a térerő is elkerült bennünket.) Így egy kicsit könnyebb volt a figyelmet a mester útmutatásai szerint koncentrálni.
Nem ”technikát” tanultunk, hanem alapelveket: egész testtel való ÉLŐ MOZGÁST, a tengely megtalálását, finom-érzékelést, lazulást-feszülést, Ég és Föld közötti kapcsolat megteremtését, a fizikai-, érzelmi-, mentál területek együttműködését, a szokványostól eltérő logikát, eredeti harcművészeti tradíciót, bölcseletet, szemléletet, egészségmegőrzést, világlátást és még ezeregy dolgot, melyeket ha a sablonos lineáris gondolkodástól eltérően –”paradoxális módon”– értelmezünk, egész máshová juthatunk… És tettük ezt nem afféle köldöknéző módon filozofálgatva, hanem keményen gyakorolva.
Töményen kaptuk… István mester nagy szeretettel, tisztelettel, alázattal és nagyon szemléletesen oktatott. A ”lehetőséget edzettük” és nem konkrét mozdulatsorokat gyakoroltunk. A mester szinte öntötte ránk az információkat; a lényeget egy-egy filmrészlet, video lejátszásával nyomatékosította. Tóni shihan mindenkinél javította a hibákat, magyarázataival párhuzamot vont az éppen alkalmazott elv és a Kyokushin gyakorlata között.
Azt hiszem, hogy a legnagyobb kihívást mindenki számára az jelentette, hogy a gyakorlás során létrehozza és fenntartsa a megfelelően koncentrált állapotot. Ez nem volt kis feladat, ugyanis 3 órás edzéseink voltak. Estére rendesen elfáradtunk, főleg agyilag. De még ekkor sem volt lazítás: az este az elméleti edzéseké volt.
Üdítő esemény volt a csütörtök délelőtti gyalogtúra a friss hóban, valamint a medi-ball gyakorlások. A szombat esti sayonara-partyról nem is beszélve…
Összefoglalva: A gyakorlatok végzése során az élő harcművészet univerzalitásába és mélységeibe kaptak a résztvevők betekintést. Emellett jó hangulat, kreatív közös gondolkodás jellemezte a tréningezőket. (Számomra rendkívül lényeges volt ez a hét, mert olyan kulcsokat kaptam, amelyeket az elmúlt 29 évben máshol nem.) A kurzus ugyan véget ért, de úgy gondolom, hogy nem múlt el nyom nélkül; a rezgések, a ”morfogenetikus mező” megmaradt, így sok tekintetben ez a szeminárium inkább a kezdet lehet: új lehetőségek, célok kerülhetnek látókörbe az egyéni tapasztalatok függvényében, beindulhat egyfajta megújulás egyéni és akár szervezeti szinten is. Remélem néhány hét múlva lesz majd mód folytatni a tanulást. Köszönjük shihan a meghívást, a tanulás, fejlődés lehetőségét!
OSU!
Szabó Gy.