Ha a kedves olvasó böngészte már a Shogun Se honlapját, láthatta milyen sok versenyen vettünk már részt, és még nagyon sok versenyen fogunk. Most szerencsére egy olyan beszámoló jutott nekem, ahol csak pozitív eredményekről írhatok.
Köztudott hogy a küzdősportok, és köztük a karate egyéni sportágak, csak magadra számíthatsz, nincs akire lecseréljenek, ha lesérülsz, az edződ támogat, tanácsokkal segít, de az eredmény csak rajtad múlik, ennek ellenére azt hiszem mégis az egyik legfontosabb fogalom itt is az, hogy „csapat”. A csapat, a dojo, hátteret ad, ismerősöket, barátokat. Egy versenyen ha látod hogy a csapattársaid jól szerepelnek rád is ösztönzően hat. Csaba sensei, Gyuri sempai, Ludman Viktor és a szülők támogatásával most egy lelkes, többségében még rutintalannak mondható (kivétel talán Nagy Miki)) csapat indult neki: Sári Enikő, Kostyál Viktor, Nagy Miklós, Kertész Attila, és én, Timár Tamás. A cél a dobogó, az elvárás pedig annyi volt, mindenki képességeihez mérten mutassa meg, hogy technikailag fejlődött. A Mikulás kupa, köztudottan egy erősebb hazai verseny, a létszámok is megvoltak minden kategóriában, nem voltak összevonások, ennek külön örültünk.
Miki a 90+-ban mérettette meg magát, mindnyájan elismerhetjük, ebben a súlycsoportban mindig kemény dolga van a karatékának, Mikinek mindig meg kell szenvednie az eredményért a nehézfiúk között, és azt is elismerhetjük, hogy Miki már jó pár verseny óta egyenletesen jól teljesít, egy győzelmet, és egy-két küzdelmet, ahol kicsivel maradt alul, tudhat maga mögött, de a munka, amit belefektet egy-egy versenybe most egy bronzérmet hozott.
Tudni kell, hogy a nők kategóriájában kevesebben vállalják a harcot, Enikőnek szinte még nem volt olyan versenye, ahol ne magasabb öves ellenféllel kellett volna küzdenie, volt, hogy ellenfele eredményes versenyző volt. Enikő a lelkesedésével és harciasságával már erősíti a csapatot, a meccsein elvégezte amit elvártak, technikázott, rúgott fejre, ushiro gerizett. A dobogó harmadik fokára állhatott.
Kertész Attila mindenféleképpen eredményt mutatott fel. Önmagához és tavalyhoz képest sokat fejlődött, és még a tatamin is ez látszott. A négy küzdelem már eleve sok lett volna mindenkinek, az első harcban ment előre rúgott, ütött, nem hátrált, és ez volt az elvárás, bár a győzelmek elmaradtak (leginkább a kondíció miatt), mégis azt mondom pozitívan zárta a versenyt.
Kostyál Viktornak ez volt az első versenye, tudjuk, hogy Viktor technikai tudásával kiemelkedik a fehérövesek mezőnyéből, laza, szépen tud fejre rúgni. Tőlünk tudta, hogy mire számítson, egy kéköves ellenféllel küzdött, aki a későbbi nyertes volt a kategóriában. Viktor keményen, dinamikusan küzdött. Láb,test, láb, test, , ütés, ütés. Első versenyzőhöz képest beleadott mindent. Ha így folytatja, nem fog sokat váratni magára a dobogó…
Én Viktor kategóriájában versenyeztem, három küzdelmem volt, amiből bár kettőt megnyertem és így ezüst érmet szereztem, mégsem vagyok teljesen elégedett. Az ember gyakran szigorúbb önmagával szemben. Ellenfeleimmel belementünk a kezdőkre jellemző „darálásba” és így nem kerekedtek ki szép küzdelmek, nem sikerült technikailag azt nyújtanom, amire képes lettem volna, lábrúgásokkal nyertem meg az első két küzdelmet, az aranyéremért folytatott harcban sajnos kipontozódtam. Talán legközelebb szebb lesz.
Sok tapasztalattal gazdagodtunk, reméljük legközelebb ez az érmekben fog meglátszani…
Osu!
Tímár Tamás
További képek a galériában.