Így lettem harmadik:
Az egész február végén kezdődött, amikor edzésen szereztem egy komolyabb sérülést. A sérülés miatt nem tudtam kiállni a Diákolimpia területi elődöntőjén. Szerencsére kevesen voltunk a kategóriámban, így nem kellett küzdenem, sem kataznom, ahhoz, hogy tovább jussak a döntőbe, mert a kevés létszám miatt automatikusan tovább jutottam. A Veszprémben megrendezett Diákolimpia döntőre már felépültem a sérülésből. A formagyakorlatban kettő katat kellett eljárni, egy kötelezőt, amit a bíró ad meg és egy szabadon választottat, amit mi szeretnénk bemutatni. A pontok alapján én lettem az első. Az első két helyezettet viszik az EB-re, mivel én lettem az első, tudtam, hogy most már biztosan indulhatok az EB-n. De itt még nem volt vége.
Várt rám a küzdelem. Hármat küzdöttem. Már az első ellenfelem nagy kihívás volt, hisz két éve Ő a Jubileumi Utánpótlás Magyar Bajnokságon legyőzött engem. Itt volt a lehetőség bizonyítani. Így is lett, az alapos felkészülésnek köszönhetően sikerült megvernem. A következő ellenfelemet két fejrúgással győztem le. A harmadik küzdelem volt a legkeményebb. Hosszabbítások és mérlegelés után egy fejrúgással kikaptam, harmadik helyen zártam. Mivel a 75 kilóban az első kettőt viszik, és én az előbb említett harmadik helyen végeztem, így csak a 70 kilóban indulhattam az EB-n. De ahhoz hogy itt indulhassak le kellett adnom 5 kilót, ami nem volt egyszerű, hisz talán 1 kiló felesleg volt rajtam, a többit vízből és izomból kellett leadnom.
A fogyasztás nem egy jó dolog… Az elején néha beleestem abba a hibába, hogy egy izzasztó edzés után annyira szomjaztam, hogy nem bírtam ki és még többet ittam, mint amennyit ki izzadtam. Eltelt két hónap, az utolsó napok voltak hátra a versenyig. A súlyom a versenyre indulási napon 69,9 volt.
Szerda reggel 10 óra körül indultunk Csaba és Zoli Senseiel Budapestre. Ott egy kocsi megőrzőben hagytuk az autót és elvittek minket a Ferihegyi repülőtérre, ahol már ott voltak a többiek is. Megkaptam a válogatott melegítőt, amit fel is vettem, aztán megvettük a repülő jegyet és elindultunk a gépre. A repülés király. A felszállás tetszett nekem a legjobban, érezni a több száz kilométer per órát… Maga a repülés csodaszép, fentről belátni a felhőket és a földet nagyszerű látvány. A gépen kapott kaja szerintem elég furcsa volt, bár a fogyasztás miatt amúgy se lett volna szabad sokat ennem. A landolás már nem olyan jó, sokszor fájt a fülem a nyomás különbség miatt.
Megérkeztünk Isztambulba. Sajnos nem mentünk várost nézni, de a reptér is nagyon szép volt. Tele van édesség, parfüm, bazár és ékszerbolttal. Néhány óra várakozás után indult tovább a gép Bakuba. A repülő este szállt le. A vízum ellenőrzés után különjárattal vittek minket a QafQaz Hotelbe. Az esti út látványa gyönyörű, szinte minden ki volt világítva. A négy csillagos hotel remek volt. Igényes fürdőszobák, több ágyas szobák, tv, wi-fi és ami nagyon jól jött a fogyasztás szempontjából az a wellness.
Csütörtök reggel megengedték, hogy megmérhessük a súlyunkat még a hivatalos mérlegelés előtt. Az én súlyom 70,48 volt. Ezután megreggeliztünk, igyekeztem a lehető legkevesebbet enni. Egy kis pihenés után délben, a mérlegelést megelőzően egy órával elmentem szaunázni. Körülbelül háromnegyed órát voltam bent. Öt-tíz percenként kimentem lezuhanyozni hideg vízzel, mert a 110 fokos melegben kezdtem túlmelegedni. Tócsányi vizet izzadtam ki. A szauna utána fitneszteremben volt egy szoba mérleg, ami pont jól jött, hogy leellenőrizzem a súlyom. Hát nem várt értéket mutatott.. 71,7 kg-t. Nem hittem a szememnek. Tudtuk, hogy nem jó a mérleg, de sajnos azt nem tudtuk, hogy mennyivel mutat többet. Idegesen vártuk Csaba Senseiel a mérlegelést. Szerencsére a fenti mérleggel ellentétben a hivatalos mérlegelés jó volt és 69,42 kilóval mérlegeltem.
Végre ehettem és ihattam, amennyi csak belém fért. Miután a csapat végzett, elmentünk együtt megebédelni. Sok ideig tartott, mire találtunk egy megfelelő éttermet. Végre jól lakhattam! Ebéd után elmentünk várost nézni. Baku gyönyörű hely, de a vezetési stílus elég idegen számunkra. Mintha nem is lennének szabályok. Volt, hogy szembe forgalommal hajtottak és a rendőr nem is szólt érte, de ennek ellenére egyetlen autót sem láttunk, ami meg lett volna karcolva. A városban újabbnál újabb épületek vannak. A tengerpartra mentünk, és ott töltöttünk pár órát. Visszabuszoztunk a hotelhez és pihentünk. Alvás előtt még pontkesztyűztünk egy kicsit.
Végre péntek! A buszon 45 percet ültünk mire elindult és az út is kb. 40 perc volt. Egy olimpiai csarnokban volt a verseny. A bemelegítést követően megkezdődtek a formagyakorlatok.
A fiú kataban 11-en voltunk. A kötelező kata a geksai dai volt, ami nem épp a kedvenc formagyakorlataim közé tartozik. Elrontottam az állásokat és lepontoztak. A legjobb nyolcba így is bekerültem. A szabadon választott katam a tsuki no volt. Az állások lehettek volna jobbak, de ez jobban ment, mint az előző katam. Sajnos erre sem kaptam sok pontot, így a 8. helyen végeztem.
A küzdelem a megnyitó után volt. Egy lengyel nemzetiségű sráccal kezdtem. Alapos bemelegítés után vártuk, hogy szólítsanak. Mikor bemondták, hogy felkészülök az motivált a legjobban, hogy itthon milyen sokan számítanak rám, és hogy én képviselem Magyarországot -70 kilóban. Tudtam, hogy nem veszíthetek. A küzdelem elkezdődött. Megtámasztott ütésekkel és sok oldalmozgással igyekeztem nem hátrafelé lépkedni, hisz akkor kikapok. A első két perc döntetlen lett, hosszabbítás következett. A második két percben a pulcsis edzéseknek köszönhetően jobb állóképességem volt, mint az ellenfelemnek. Sikerült pontot csinálnom a hasán egy felütéssel vagy egy térd rúgással, erre már nem emlékszem, mert a felütések és térdelések egymást követték. Kaptam egy wazarit. Miután elindította a bíró a küzdelmet, pár technika után egy jól időzített pontos mae geri földre vitte ellenfelem, nyertem. Küzdelem után kimentünk levegőzni és éreztem, hogy fáj a bordám. A következő ellenfelem egy azeri srác volt. A bordám jobban fájt. Igyekeztem nem kimutatni eleinte a fájdalmat, de sajnos egy pontos találat a fájós részre és az ellenfelem kapott egy wazarit. Megpróbáltam megtenni mindent, hogy egyenlítsek, de az idő lejárt, kikaptam.
Egy nyert és egy veszített küzdelemmel harmadik helyen zártam a versenyt.
Másnap a felnőttek küzdelmei voltak, ahol elég kemény bunyókat láthattunk. Szombat este sayonara parti volt, ahol az összes versenyző és kísérők részt vettek. Olyan volt, mint egy nagy lagzi.
Vasárnap 11-ig ki kellett jelentkezni a szállodából és olyan dél körül elindultunk vissza a repülőtérre. A gép hamar megérkezett Isztanbulba, ahol alig egy órát vártunk és már szállhattunk is be a Budapesti járatba. Este fél nyolc tájékán szállt le a repülő Ferihegyen. Két órás út után megérkeztünk a dojohoz, ahol nagy meglepetésre egy kisebb társaság fogadott minket. Nagyon jól esett a gratuláció és hogy kijöttek elénk.
Zárásul pedig szeretném megköszönni mindazoknak, akik a felkészülésemben segítettek és azoknak akik támogattak bizonyos összeggel minket. A Ti támogatásotokkal és segítségetekkel tudtunk étkezni és elérni egy ilyen helyezést. Köszönöm mindenkinek!
De legfőként Csaba Senseinek szeretném megköszönni, aki rengeteget segít nekem minden egyes felkészülésben, időt és pénzt nem sajnálva. Örülök, hogy egy ilyen csapatba tartozok! Hajrá Shogun!
Osu!
Szűcs Péter 3. kyu