Sempai Nagy Tibor kabai klubvezető meghívására Sensei Agócs Tibor a válogatott kapitánya tartott csarnokavató edzéseket 2010.09.18-án Kabán. Mindkét edzésen párokban gyakoroltunk. Délelőtt kezdésként technikával melegítettünk, a cél az idegrendszer megfelelő ”harci”, aktivált állapotba hozása volt. Figyelem, koncentráció, gyorsaság, lazaság, és minimális erő jellemezték az edzés ezen szakaszát.
A sensei felhívta a figyelmet, hogy csak magasra húzott, harcra kiélezett megfelelő idegrendszeri állapotban lehet minőségi edzésmunkát végezni. A megszokottságból, rutinból végzett gyakorlatoktól nincs fejlődés, ilyen módon gyakorolni felesleges. Ezután ”kontra” gyakorlása következett. Adok-kapok, adok-kapok különböző technikákkal: csak kézzel, csak lábbal, később vegyesen. Az egyszerűbb feladatoktól haladtunk a bonyolultabb gyakorlatok irányába. A ”kontráról” áttértünk az egyidejű, “tempó”, majd a megelőző technikák, gyakorlására. A hátralévő időben a cseleket, és azok fajtáit (test-, technikai-, ritmus-, stb.) ismertette meg és gyakoroltatta velünk a Sensei. Körülbelül a délelőtti edzés itt ért véget.
Délután Diával megerősítve? tértem vissza Kabára. Folytattuk a párosgyakorlatokat. Itt már a távolság is szerepet kapott: hogyan ”lopjuk el” hogyan csökkentsük, vagy növeljük észrevétlenül a küzdőtávolságot, hogyan célszerű ”mozgatni” az ellenfelet saját céljainknak megfelelően. Ellépések, leválások, visszahúzódások, újra előrelendülés, beszökkenés, stb. ”Terelgettük” a partnert, jobbra, balra, beletereltük ushiro geribe, ushiro mawashiba, stb. Itt is inkább a meglepetésszerű gyors technikai végrehajtáson volt a hangsúly. Gyakoroltuk a két-három elemből álló ”altató” technikai kombináció végén a befejező (KO) ütéseket, jodan rugásokat. (jodan mawashi, oroshi kakato, ushiro jodan mawashi) Az edzés végén szabad küzdelmek következtek, ahol a Sensei azt kérte, hogy legyünk kreatívak, a dojo fight során merjük alkalmazni az edzésen tanultakat, a kontra-tempó technikákat, cseleket, távolságok variálását, stb.
A fizikai terhelés mellett komoly koncentrációt igényelt az edzéseken gyakorolt elemek megfelelő szintű végrehajtása. Alapvető, hogy csak így érdemes gyakorolni, hiszen csak így lehet fejlődni. A versenyeinken induló karatékák technikai és kondicionális felkészültsége példaértékű, és igen magas szintű. Ezért a közel egyformán jól és magas szinten felkészült versenyzők közül az fog győzni, aki a megszokások, a rutin a sztereotípiák ólmosságából ki tud lépni, és kreatívan, jó időzítéssel megfelelő távolságból tudja végrehajtani az akcióit. Ehhez viszont rendkívüli elszántság, akarat, és figyelem, fegyelem és sok-sok megfelelő koncentrációval elvégzett minőségi edzésmunka szükséges.
Domo Arigato Sensei!
OSU!
Szabó György