E-mail-ben jött a hír „Futás Magyarország legkülönlegesebb útvonalán.” Kattintás a honlapra. Hoppá csak, terepfutás. Na ezt ki kell próbálni.
A futás útvonala Aggtelek környékén van kijelölve, de nem „egyszerű” terepfutás, hanem az Aggteleki barlangrendszer egy része is az útvonalhoz tartozik, ezért kötelező felszerelés a lámpa/fejlámpa. A verseny rajtja 2013. szeptember 14-én szombaton 10:00-ra volt meghirdetve. Debrecenből Aggtelekre eljutni 2,5-3 óra, ezért a család úgy döntött elmegyünk péntek délután, hogy ne kelljen szombaton korán kelni, és biztosan elérjem a rajtot.
Pénteken este jókor érkeztünk, mert a versenyre történő felkészülés jegyében a szervezők tészta party-t tartottak. A menü főtt tészta egy húsos és egy pompás gombás feltéttel.
Szombaton, a verseny napján borongós idő, tíz egynéhány fokos hőmérséklet várta a versenyzőket. A rajtszám, csomagok átvétele gördülékenyen ment. Rajt 10:00-kor, 09:52-kor még a sportruhát kapkodtam magamra, melegítésre már megint nem sok idő jutott, sőt alig értem el a rajtot. Az utolsók között sikerült indulni, még jó, hogy már előző nap lejöttünk J.
Rajt!! Megkezdtük a 16 km-es (7 km felszíni szakasz + 2 km barlang + 7 km ismét felszín) 500 m szintemelkedésű versenyt. A terep a szokásos ’’turista út’’, csúszik jobbra csúszik balra, csúszik előre-hátra, és még futni kell rajta. Figyelni kell a többi futóra is, néha száz métereket kell várni, hogy alkalmas legyen a terep az előzéshez – így jár, aki elbambulja a rajtot.
Egy erősen lejtős szakasz után, lendületből futottunk be a jósvafői bejáraton keresztül a Baradla barlangba. Fejlámpa fel, de néhány perc múlva rájöttem nincs szükség rá, a barlangi világítás elég – a lámpa csak vésztartalék. A cseppkövek nézegetésére nem nagyon volt lehetőség, amire figyelni kellett az a csúszós járda, a lépcsők, és a néhol fejmagasságban kiálló sziklák. A barlangból kijutni egy lépcsősoron keresztül lehet a Vörös-tói kijáratnál (a kiírás szerint 280 darab, felfelé), na ez nagyon nem hiányzott a 9. km végére, biztos nem véletlenül volt itt az egyetlen frissítő állomás.
A második felszíni szakaszra szétszakadozott a mezőny, a kezdeti tumultus után – ahol az előtted futó sarkában loholsz – itt már sokszor a jelzéseket kellett figyelni az útvonal tartásához (egyébként a táv végig korrektül ki volt szalagozva, táblázva). A verseny utolsó harmadában (nekem az utolsó harmad, miközben az eleje már a célhoz közelített) elkezdett szemerkélni az eső, de már ez sem zavart, mert addigra már úgyis mindenemből csavarni lehetett az izzadságot.
A befutóban kisebb terülj-terülj asztalka várta a versenyzőket, csoki, banán, barack, szőlő, nápolyi, ízesített sörök…
Összességében egy jól szervezett, kalandos vonalvezetésű, küzdelmes versenyt sikerült teljesíteni.
A versenyről részletesen a http://baradla-trail.hu/ honlapon olvashattok.
Osu!
Szabó Pisti
7. kyu