Szeptember 23-án került sor a HRSE vitalitás program keretein belül dr. Zolnai Vilmos RKC II., FMS instruktor, 5 danos shotokán karate-mester fenti című speciális kurzusára. Az oktatás során a testépítők, harcművészek körében joggal népszerű ”Fegyencedzés” illetve ”Meztelen harcos” című könyvek képezték a törzsanyagot. Ismerve Vili mester maximalizmusát, kíváncsian vártam az oktatást. Zolnai mester beavatta a társaságot az anatómia, az élettan és edzéselmélet rejtelmeibe, legújabb külföldi kutatási eredményeket osztott meg velünk; rendkívül fontos ”apróságokkal” egészítette ki a könyvben szereplő gyakorlatokat. Pont azokat a kulcsokat adta át, amelyek nincsenek leírva sehol, de alapvetően szükségesek. (azóta ilyen módon, ezen apróságokat betartva végzem a fegyencedzés gyakorlatait, és mondhatom, hogy egész más az élmény…) Nagyon fontos szempont, hogy csak ha ilyen módon edzünk, akkor következik be az izom- in- és ízületkímélő, rehabilitációs hatás. Másképp végezve a gyakorlatokat, inkább a szervezetre káros hatásokat erősítjük.

Melegítésként mobilitás-gyakorlatokat végeztünk. Ezután rátértünk a legfontosabb gyakorlat, vagy gyakorlat-együttes, a core (mag) izmok megfeszítésének, tónusban tartásának elsajátítására. Több fázisra osztotta Vili a dolgot: először az alhas, a hara megfeszítését gyakoroltuk  –természetesen a helyes légzéssel és alapállásban, amely milyen ismerős: a nyaki 3-as, háti 9-es és ágyéki 4-es csigolyák egyvonalba történő rendezését kívánja meg–  ezután bekapcsoltuk a hasizmokat, majd a farizmokat, aztán a combot, mell-, hát- és nyakizmokat, végül az áll visszahúzásával leengedésével, a nyelv belső fogívhez való szorításával a fent leírt ideális helyzetben fixáltuk a gerincoszlopot. Így egy dinamikus és együttműködő ízület-in-izom láncolatot kapunk, ahol minden rész segíti a másik munkáját. Rendkívül lényeges a helyes légzés! Ez leginkább nálunk a  –yoi–  felkészülési helyzet érzetének felel meg. Ennek a precíz megtanulására, elsajátítására helyezte Vili a hangsúlyt. Természetesen nem véletlenül. Ugyanis ez az alap. Ebben az előfeszített helyzetben célszerű végezni a könyvekben leírt gyakorlatokat!

Sorba vettük a hat alapgyakorlatot: húzószkodás, felülés, fekvőtámasz, híd, kézenállás, guggolás. Rengeteg nehezebb, vagy könnyebb változatot és kiegészítő gyakorlatot mutatott a mester. Mindent ki is próbáltunk, egy-két ismétlést csináltunk mindenből. (Meglepődve szembesültem a ténnyel, hogy az eddig végzett hasizom erősítő felülések zömében a csípőhajlító /csípőhorpasz/ izmokat erősítik. Szellemes egyszerűséggel kiiktatva ezeket az izmokat, sokkolt a tény, hogy csak a hasizmokat működtetve, nagy vinnyogva egy, azaz egy darab felülést voltam képes csak megcsinálni…J) Az izmok feszítése mellett szó esett az ellazításról is (ezt részletesebben egy előző kurzuson ismertette Vilmos) A gyakorlatok legnehezebb változataihoz  –egykezes fekvőtámasz, egykezes húzószkodás, egylábas guggolás, segítség nélkül hátrafelé hídba lemenni és vissza, kézenállásban egykézzel karhajlítás nyújtás–  nem csak nyers izomerőre, hanem mindenekelőtt a core izmok összerendezettségére, az ízületek, inak, izmok lazaságára és megfelelő koordinációra is szükség van. Egy biztos, ha elkezdjük a gyakorlást, akkor a fejlődés sem fog elmaradni! A saját testünk mindig kéznél van, és ezek a gyakorlatok alig igényelnek felszerelést, akár otthon a saját szobánkban is gyakorolhatunk. Természetesen itt is fontos szempont a fokozatosság és a minőség, azaz precíz kivitelezés esetén elkerülhető a sérülés, húzódás.

Számomra a megerősítés napja volt ez a kurzus. Érdekes szinkronicitás, hogy minden dologban ami mostanában eljut hozzám, ugyanazt vélem megtalálni. A legfontosabb az Alap, a Pozíció, a Tengely, az Összeszedettség. Ezt nem lehet eleget gyakorolni, finomítani. Legyen az izotóniás jóga gyakorlat, kettlebell, karate, biomechanika, mediball, vagy modern gyógytorna ismeretek, minden a fenti tétel fontosságát hangsúlyozza. Az ember nem részek összessége, hanem részekből álló egész, azaz holisztikus szerkezetű; minden, mindennel összefüggő. Miyamotó Musashi szavaival élve: ”Minden Egy!” azaz minden, még a legbonyolultabb mozgássor is egy technikára, egy mozdulatra vezethető vissza. Az első mozdulat pedig az állás, a tengely, a pozíció milyenségéből és minőségéből eredeztethető. Ezen kell dolgozni! Az ehhez vezető egyik út a szabad testsúlyos gyakorlatok rendszere. Használjuk őket fejlődésünk érdekében!

OSU!

Szabó György