Kicsit gondolkoztam, hogy írjak-e beszámolót a túránkról, –hiszen nem karatés programról van szó– végül mégiscsak megírtam, mert sokszor igen komoly fizikai (és szellemi) próbatétel, tameshiwari volt, talán másoknak is kedvcsinálónak bizonyul…
A túra lényege: szerettük volna Diával körbebringázni a Balatont, nyugodtan, könnyedén, megállva múzeumoknál, látnivalóknál; nincs semmi megkötés, ha tetszik egy strand, akár maradunk két napot is! Az indulás és érkezés dátuma fix, a többi rajtunk múlik… Ilyen tervekkel, augusztus 20-án a kora reggeli vonattal indultam Debrecenből, Dia felszállt P.ladányban. A Nyugati pályaudvaron Andris (Dia unokatestvére) várt bennünket. Biciklik felkészítve, cuccok felpakolva, láthatósági mellény rajtunk, stb. Elindultunk. Budapestről mellékutakon tekertünk, dimbes-dombos tájon haladva délutánra megérkeztünk a Velencei tóhoz. Alföldiek lévén elég nehezen viseltük az emelkedőket…, lefelé gurulva áldottuk a gravitáció csodáját! J Elfáradva, kitikkadva értünk Velencére. Itt a szabadstrandon fürödtünk, úsztunk, ettünk és sátort verve vadkempingeztünk a strand mellett.
Harmadnapra értünk le a Balatonhoz. Balatonkenesén gyönyörű kilátás nyílt a tóra a löszhát tetejéről. Itt találkoztunk először a ”Balatonkörút” jellegzetes zöld táblájával és a körbefutó kerékpárúttal. Siófok-sóstófürdőn töltöttünk fürdéssel, napozással két napot. (Az árak: 1 citromos soproni 300-500Ft; 10 dkg. hekk 400Ft; 1 főtt kukorica a parton 300-350Ft. Nem a közönséges halandó pénztárcájának való…) Továbbmenve Balatonbogláron megmásztuk a hegyet. A Gömbkilátóból szép a kilátás minden irányba, érdemes volt felmenni! Majd Fonyódligeten egy kedves régi barátnőmel –Gigivel– találkoztunk. Örültünk egymásnak. Gigi nagyon helyeselte a Balaton megkerülését. Elmondta, hogy tavaly Ő is megkerülte bringával egy nap alatt! (ennek később még lesz jelentősége!)
Másnap eljutottunk a Kisbalaton természetvédelmi területre, a Bivalyrezervátumba. (ez a kis kitérő már nem tartozik a Balatonkörúthoz, de kimondottan érdekes, a páratlan növény- állat- és madárvilágot érdemes megnézni /itt játszódnak Fekete István ismert regényei a Tüskevár és a Téli berek/) Nem mindennapi látványt nyújtott a majd’ 250 bivaly együtt! A Kányavári szigeten, páratlan természetvédelmi értékek közt sátoroztunk le és a különféle állatok neszezésével tarkított tücsökciripelős, szúnyogdöngicsélős csillagfényes éjszakán kiválót aludtunk! Reggel Andris a helyi pecásoktól összeboltolt két nagyobb élő kárászt. A természetvédelmi terület bejáratánál egy nénitől vásárolt sárgadinnye-alma lekvárkülönlegességet reggeliztünk… mit mondjak… az íze, nos, hát ezt meg kell kóstolni, nagyon finom! Végül megérkeztünk Balatongyörökre, ahol a P.ladányi önkormányzat üdülőjében erős szélben és esőben elkészítette Andris a két kárászt, meg sültkrumplit. Mint hívatlan vendégek – némi telefonálgatást követően ott aludhattunk. Rendes ágyban, párnák közt!
Másnap este a györöki strandon –mivel elég hűvös volt, így nem nagyon tudtunk fürödni– helyette fröccsöztünk. Fröccsözés közben szó szót követett, a negyedik, ötödik pohárnál felvetődött, hogy meg tudnánk-e kerülni a tavat egy nap alatt? Ekkorra már kellően bátrak és vállalkozókedvűek lettünk! J Próbáljuk ki! Giginek is sikerült! Kitaláltuk, hogy másnap reggel indulunk, és cuccok nélkül, némi szőlőcukorral, csokival, meg energiaitallal felfegyverkezve megkerüljük egy nap alatt a tavat…
Balatonkerülés: Másnap elég keserves volt 3,30-kor a felkelés! J Kimondottan hideg volt és sötét… szidtam magamat rendesen: én barom, a szabadságomat töltöm, pihenhetnék, de nem, én 3,30-kor kelek…, elindulok 200-210 km-t tekerni… Nooormmáááliiis? kérdezné Besenyő Pista bácsi! (megittam egy energiaital felét) Gyors puszi, ölelés, kézfogás; mindenkinél legyen bekapcsolva a teló! Hajime! Balatongyörökről 4,15-kor indultunk. A sötétben nem mertem nagyon gyorsan tekerni, (volt ugyan lámpám, de az legkevésbé az utat világította, inkább engem vakított) hiába a védett kerékpárút, de ismeretlen a terep… lehet egy gödör, letörött faág, kivilágítatlan bicikli, bármi… nem kockáztattam a magam és a bringa épségét! Meg borzogató hideg szél fújt, álmos is voltam… egy félóra alatt szépen bemelegedett az izomzatom, kezdtem élvezni a dolgot… lassan-lassan elkezdett derengeni, így a kerékpárútból és a környező tájból is egyre többet láttam. Két rókát láttam szinte karnyújtásnyira; egy nagy baglyot, amint hazafelé tartott az éjszakai vadászatból; néhány kisebb énekesmadarat; mókusokat; valamint –nem is oly távol tőlem– egy jól megtermett vaddisznó farok-felcsapva szaladt át a kerékpárúttal párhuzamosan futó 71-es főúton… Badacsonyban a hegyoldalon teljes panoráma mellett ért a Napkelte! Csodálatos volt a sima víztükör fölé emelkedő Nap! Csak ezért a látványért megérte!! Komoly energiákkal töltekeztem ebből! Balatonfüreden levettem a melegítőfelsőm, ittam egy kicsit. Növeltem a sebességet, szerettem volna a hegyes-völgyes északi partot minél hamarabb letudni…, nyomtam rendesen és cuccok nélkül szinte repült a keró! Siófokon álltam meg először. Ettem egy kis gyümölcsöt, ittam és tovább… Szántódon ettem 3 kiflit, meg egy fél liter kakaót, mazsolát. Fonyódon megittam az energiaital másik felét. Nyomtam tovább! Útközben végig énekeltem, dúdoltam magamban népdalokat, különféle régi angol és magyar slágereket…, Piramist, Eddát, P.Mobilt, mindent, ami eszembe jutott! A végére egy dal maradt:”Nem adom fel, míg egydarabban látsz, Nem adom fel, míg életben találsz, Nem adom fel, míg nem robbanok szét, Míg akad egy kerék, Mit tovább vihetnék, Mi tovább forog még” LGT. Fenékpuszta, Keszthely, és – végre újra Györök! Andris 9,30 óra alatt, Dia 10,30 óra alatt, én 12,00 óra alatt kerültem meg a tavat. Kb. 200-210 km. Gratula! Mire megérkeztem kajával vártak! JMegvacsoráztunk, és még lesétáltunk a partra, megosztottuk az élményeket… Soha nem bicikliztem még egyszerre ennyit!
A túra további napjain Balatonendericsen a borsos belépőjegy miatt csak kívülről jártuk körbe az Afrika múzeumot, majd felkapaszkodtunk a Csodabogyó barlanghoz. Badacsonyból áthajókáztunk Fonyódra. Dimbes-dombos úton 25 km tekerés után érkeztünk Somogyvárra, Koppány vezér várához. A várból nem sok maradt, de a Szent László király által építtetett bencés kolostor romjai megvannak. (állítólag régen idáig ért a Balaton!) Jó rezgések, pozitív földsugárzások vannak a területen! Szép kilátás nyílt a dombtetőről! Somogyvámoson ellátogattunk a Krisna-völgybe. A kezdetekkor már jártam ott… 20 év alatt nagyot fejlődtek, van mindenük. Biogazdálkodást folytatnak kétszáz valahány hektáros területen, megújuló energiaforrásokat használnak. Ettünk finom indiai vega kaját, és másnap hajnalban részt vettünk a szertartáson. Én másfél óráig bírtam a szertartást, aztán kijöttem a templomból. A szertartás érdekes volt, de nekem elég volt belőle ennyi! Dia –becsületére legyen mondva– 9,00-ig, a végéig kitartott!! Délben a Krisnásoktól visszatekertünk Fonyódra. Ahogy közeledtünk a Balatonhoz, úgy egyre hevesebb volt az ellenszél… Az utolsó 3 km már büntetés volt. Az egész túra alatt ez volt a legkeményebb, ez a 3 km! A lejtőn jóformán visszafelé fújt bennünket a szél! Fonyódon már vihar várt bennünket! A Balatonon tajtékos hullámok. Úgy gondoltuk, hogy felesleges tovább maradni, úgyhogy visszavonatoztunk Budapestre.
Összességében nagyon jól telt el ez a 12 nap! Gurultunk kb. 550-600 kilométert! Minden szempontból feltöltődés, megújulás volt számomra! Zömében jó időnk volt, részünk volt strandolásban, pihenésben, kulturális és természeti élményekben, kemény fizikai (és szellemi) terhelésben, hajókázásban, borozgatásban, nomád életben, túrázásban. Felelevenítettem régi barátságot, nosztalgiáztam a 80-as évek balatoni forgatagáról, leckét kaptunk egymástól egymás elviseléséhez; főztünk és ettünk finomakat, sok gyümölcsöt. Fogytam 5 kilót! Mindenkinek voltak holtpontjai és nyűgös órái, percei, de mindenki túl tudott lépni ezeken! A Krisnásokat tiszteljük, kedveljük a kajájukat, a természetes egyszerű életmódjuk is szimpatikus, de mégsem lettünk Krisnások! A kerékpárút teljesen körbeér, biztonságos, akár már 8-9 éves gyerekekkel okosan, megfelelő etapokra felosztva, megtehető a táv! A táj gyönyörű, mindenkinek ajánlom, hogy egyszer kerülje meg biciklivel a Magyar Tengert! Kerékpárról nézve egész más a világ…!!
