Március utolsó hétvégéjét Sensei, Nagy Miklós, Kardos Csaba és személyem Budapesten töltöttük.
A szombati napon került megrendezésre a 40. éves Magyar Kyokushin Karate országos bajnokság. Fontos dolognak tartom, hogy testközelből szemlélői lehettünk a versenynek, hiszen a személyes jelenlét is része az egybetartozásnak amellett, hogy kijelenthetem, hogy a látottakból ismét sokat tanultam.
Ezek a rendezvények nemcsak szakmai megfigyelésre, hanem azonos érdeklődésű embercsoportok tanulmányozására is rendkívül alkalmas. Olyan képességek és jellemvonások kerülnek felszínre, amelyet a karate tökéletesít, vagy egyes esetekben sajnos eltorzít.
Minden résztvevő versenyzőnek gratulálok és a jövőre nézve töretlen hitet kívánok!
Vasárnap részt vettünk szövetségünk szakmai szemináriumán.
A délelőtti szemináriumot Shihan Bence Antal vezette. A gyakorlás célja volt a hatékonyság növelése, a test helyes használata. Mivel azokat a dolgokat, amelyek elhangzottak a gyakorlatban kell megérezni- és itt a gyakorlás elsődlegességén túl az érzés szóra helyezném a hangsúlyt- ezért csak címszavakban, emlékeztetőül említeném meg őket.
Szó volt a helyes állásról, a talajjal való kapcsolatról, forgatásról, a belső erő használatáról, a test egységéről, a tömegmozgatásról, hajtásról, ejtésről, egyidejűségről, csontos alátámasztásról, inas feszülésről, a képek használatáról.
Shihan Bence Antal szerint nagy gátat jelenthet a megérzésben, ha az elménk elsődleges szűrője azonnal megszűri a bejövő impulzusokat. Ezt a szűrőt egyrészt az agyban lévő bevésődések, és azok mélysége okozza elsősorban, másrészt az emberi hiúság.
Sohasem a test a hibák forrása, hanem ami a parancsot kiadja neki, vagyis az agy.
Érdemes ezen elgondolkodni, nemcsak a karate szintjén!- hiszen bármilyen változást várunk az életünkben, elsősorban a saját gondolkodásunkon és hitünkön kell változtatni!
Délután egy beszélgetéssel folytatódott a szeminárium, melyet Shihan Karmazin György nyitott meg.
Ami nagyon megragadott a beszélgetés során, az a téma volt, hogy legnagyobb ellenség a komfortzóna és legnehezebb erény az alázat. Nyilvánvalóan ezek a témák a karate oktatására és a szervezet vezetésére vonatkoztak, de én kicsit megpróbáltam az élet dolgaira vetíteni, hiszen hogyan kívánkozhatna ki valaki nap, mint nap a komfortzónájából a dojoban, ha az életben kényelmes. Hogyan tud valaki alázattal tanulni egy edzésen, ha az életben nem tanul tiszteletet.
Tehát legyen szó az élet bármely területéről, nyitott szemmel kell járni, keresni kell a kihívásokat, mindig magasabbra kell emelni a mércét, mert csak így lehet fejlődni és előre lépni.
Osu!
Sári Enikő Petra