Múlt hét végén Budapestre utaztunk négyen, hogy megtekintsük az idén 40 éves Magyar Kyokushin országos bajnokságát, s másnap a Tigris dojóban részt vegyünk szövetségünk szakmai napján. A versenyre nevezett nagy létszám, s a valamennyi hazai szervezet jelenléte alapján vártuk a bajnokságot, de felemás élményekkel tértünk haza.
Maga a helyszín, s a berendezett csarnok remek választás volt. A küzdelmek színvonalára sem lehetett senkinek panasza, a bíráskodás is egész korrekt volt (a katát nem láttuk). Sajnos számos negatív tapasztalatunk is volt, mellyel semmiképp nem akarjuk bántani a szervezőt hisz nem kis feladat mindenkinek megfelelni. A csarnokba érkezés után, 11 körül már nem találtunk helyet a lelátón, a fény és hangtechnika becsődölt s a díjátadási ceremónia megölte a versenyt.
Kardos doktor hozta a formáját 
Egy külön gála a kölcsönös vállveregetésekre megfelelőbb lett volna, s utólag az elismert “urak” sem lettek volna elégedetlenek ki mit vagy nem kapott.
A verseny a versenyzőről kell, hogy szóljon, s nem a danokról. a 90 perces ücsörgést már néznünk is rossz volt. Ahogy valaki azt említette; a kirakatban ültek a versenyzők, míg a háttérben folyt az elismerési ceremónia. Nem csoda, hogy több harcos szinte elsompolygott a tatamiról. Itt pedig nem a tiszteletről van szó, hanem arról, hogy szétrúgott combbal ez szenvedés, s nem mellékes, hogy a versenyző agya azon jár, hogy nyerjen, s nem azon, hogy kihúzva üljön másfél órát aguraban, mert xy 30-40 éve karatézik!
A Shinkyokushin ág, s azon belül a Shinkyokushin Harcművész Szövetség versenyzőinek teljesítménye és minősége meghatározó volt. Aki ezt nem ismeri el az is tudja, hogy ebben nagyon komoly munka van (pénz ide vagy oda)
A küzdelmek színvonalában és az eredmények vonatkozásában azt kaptuk amit vártunk, de az ünnepléshez egy másik gála lett volna megfelelő “minden szervezet bemutatójával”.
Másnap Sensei Friss Feriék dojójában a szakma kapta a főszerepet. Itt is volt egy díjátadási ceremónia, de ezt 2 percben megoldottuk! ) Majd azzal foglalkoztunk amiért élünk. Gyakoroltunk és tanultunk, hogy taníthassunk!!!
Olyan emberekkel voltunk együtt akik mind egy eszméért dolgoznak, s ez nagyon jó érzés! Ismét építkeztünk!