Január 16-21-ig shihan Bencze Antal meghívására Szilágyi István mester vezetésével immár másodjára edzhettünk, tanulhattunk Kőkapun. A hét folyamán csatlakozott hozzánk shihan Karmazin György az MKKSZ elnöke, az SHSZ branch chief-je is. Naponta három edzésen vettünk részt, csütörtökön délután egy remek kirándulás keretében 10-12 kilométert sétáltunk a téli erdőben, este közös beszélgetéssel, ”problémamegoldással” folytattuk, végül pénteken sayonara-partyval zártuk a hetet. A vacsoráink színvonalát jelentősen javította shihan Tóni által készíttetett rendkívül finom forralt bor 
István mester a szokásos stílusában igen magas színvonalon oktatott. Elvárta tőlünk, hogy lépjünk ki a megszokott gondolkodási sablonokból. ”Harcművészeti palettát” nyújtott át nekünk, ahol a felkínált különféle dolgok, témák közt első ránézésre nem látszott az összefüggés. Szépen lassan péntek-szombatra, egy másfajta logikát használva láthatóvá, felismerhetővé váltak a kapcsolatok; az, hogy nincs kiemelt fontosságú dolog, extra titok, minden fontos, minden mindennel összefügg… Foglalkoztunk az arányokkal, a testarányos mozgással, a tengellyel, a pozícióval. Fontos és lényeges volt a térben-időben-erőben szinkronizált mozgás. Nem támadó, vagy védekező technikákat tanultunk, hanem egész testtel történő mozgást, amely harcművészeti értelemben lehet szinkronizált és arányos, azaz helyes, vagy sem. A mozgáson túl, lényeges elem a fizikális, érzelmi és mentális állapot közötti szinkron is. A mozgások során használtuk a hajtást, a gravitációt. Foglalkoztunk a fej helyzetével. Fordítva tanultunk: először megnéztük, hogyan mozog, mozoghat a test a biomechanikának megfelelően, majd ”megláttuk”, ”beleláttuk” a technikát. A hagyományos látás és gondolkozás helyett az ”érzékelésünket”-t használtuk. István mester a tanítottakat, elmondottakat filmrészletekkel, zenével, felolvasással egészítette ki, tette befogadhatóbbá számunkra. Shihan Tóni folyamatosan István mester segítségére volt a mozgásanyag bemutatásában, értelmezésében; ezen túl javította, korrigálta a mozgásunkat, esetenként párhuzamot vont az adott feladat és a Kyokushin gyakorlatai között.
Szubjektiv: Lassan két hét telt el a Kőkapui szeminárium óta. Kicsit halogattam a beszámoló megírását, mert a LÉNYEG-ről szerettem volna írni. Úgy érzem, hogy nem könnyű feladat… A szavak nem tudják visszaadni a történteket, bármilyen precízen fogalmazok is. A Lényeg számomra inkább egy érzület, egy állapot volt, melyet nehéz szavakkal pontosan kifejezni. Úgy érzem, hogy egyre jobban sikerül a kívánt nyugodt, de éber figyelmi állapotot kialakítanom és fenntartanom és ebben a helyzetben a feladatokat végrehajtanom. Elgondolkodtatóak voltak számomra Escher képei és érdekes volt a ”furcsa hurok” problematikáját feszegetni.
Köszönöm István mesternek a magas szintű oktatást, shihan Tóninak a lehetőséget, hogy ott lehettem! Remélem, hogy Kőkapun immár hagyomány teremtődött, és jövőre is lesz folytatás, lesz lehetőségem ismét mindkét Mestertől tanulni!
OSU!
Szabó Gy.