2012.01.18.-án, szombaton négyen (Szentpéteri Dia, Szabó György, Kostyál Viktor és Én) részt vettünk a Mátra XL-en. Lehetett választani a távot, de mindannyian a 40km-t választottuk. A rajt után együtt indultunk el, de az első ellenőrzőpontra már Gyuri Sempai külön érkezett. A második szakasztól már lehetett érezni a fáradtságot szerencsére egy pár korty víz és egy kis csoki csodákra képes. A második ellenőrzőpontig sokszor volt olyan érzésem, hogy megállok, nem bírom tovább, de tartotta bennem a lelket Dia és Viktor ahogy mennek- és mennek így hát olyankor vettem egy nagy levegőt és a nagy hóban behoztam a lemaradásomat, ami sokszor volt akár 50-60 méter is.

Sajnos a táskám túl nehéz volt és jobban fáradtam mint anélkül így a harmadik ellenőrzőpontra nagyon elfáradtam ahol úgy döntöttem, hogy megvárom Gyuri Sempai-t. Gyurival már lassabb tempóban haladtunk, de ennek ellenére még szintídőn belül voltunk. A következő állomás a Vörösmaty fogadó volt, itt mindenki kapott egy pohár erőlevest, a túrából már megtettünk 26km-t!!! Újult erővel indultunk el a Pisztrángos-tónak. Szerintem itt volt az egyik legszebb kilátás, mert innen jól be lehetett látni a hófedte hegyeket. A Pisztrángos-tónál egy kis zsíros kenyér várt minket aminek nagyon örültünk, hisz már 29km-nél jártunk. A neheze még csak most jött… 3 km-re volt a Kékes csúcsa és odáig kb. 300 méteres szintkülönbség volt. A legnehezebb ez a rész volt, feljutni a Sötét-lápa nyergébe. Itt egy kis pihenő után még várt ránk 2 km, szerencsére ez már nem volt olyan meredek. Itt már ismét lehetett gyönyörködni a kilátásban. Felértünk a Kékesre, egy pohár meleg tea várt minket. A parkolón keresztül lejöttünk az útig, nem tudtuk, hogy merre kell menni így hát megkérdeztünk pár embert, volt aki csak túrista volt, volt viszont pár ember akik elég magabiztosan követték a piros-zöld jelzést, Gyurival utánnuk mentünk mert mondták, hogy tavaly is erre kellett jönni… Aztán ahogy egyre beljebb mentünk az erdőbe feltűnt a csend, hogy csak ketten mentünk. Azok akiket követtünk már nem is lehetett látni. A piros-zöld útvonal ketté vált, először a piroson haladtunk de feltűnt, hogy ott csak az a pár ember lábnyoma látszott, vissza mentünk és a zöld úton folytattuk utunkat. Hosszas gyaloglás és pár telefon hívás után kiderült, hogy rossz útvonalon járunk. Visszafordulni késő volt, tovább kellett menni.

Végig lejtett az út így nem veszítettünk időt, itt már nem arra ment a “játék”, hogy mennyi idő alatt tesszünk meg az utat és hanyadikok leszünk, hanem hogy jussunk ki az erdőből épségben! Nagysokára elérkeztünk a piros-zöld jelzésig ahol az két út ismét egyé vált. Innen Mátrafüred már csak 1,4 km-re volt. Kicsit fellélegeztünk, hogy nincs már sok hátra és a traktor játa út is bíztató volt. Egy picit továbbmentünk a jelzésen és még bolyongtunk egy picit de egy okos ötlet után visszamentünk az utolsó jelzésig ahol az út további része az erdőben folytatódott. 10 perc gyaloglás után végre kitaláltunk az erdőből, onnan kimentünk a főutra és legyalogoltunk a parkolóig, ahol össze szedtük a ruháinkat és bementünk az Iskolába. Dia és Viktor 8 óra alatt teljesítették a távot és tudtommal egy Iron Men-es férfit is lehagytak, ami szerintem nagy szó!!! Átöltözünk, felvettük a száraz ruhákat és elindultunk egy kis kényesztetésre, Egerszalókra. Itt egy röpke órát töltöttünk a termálvizes medencében kint a szabad ég alatt. Ezekután már csak haza kellett jönnünk ami épségben megtörtént.

Visszagondolva a túrára és az ottani élményekre csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy aki tud jöjjön a jövőévi túrára!!

Osu!

Szűcs Péter 5. kyu