Elérkezett az ősz, elindultak az Oxigén Kupa futóversenyek is. Az októbertől márciusig minden hónapban egyszer megrendezésre kerülő verseny egyik célkitűzése, hogy az év hideg időszakában összefogja a mozogni vágyókat, hogy jó hangulatban, együtt tudják lefutni a választott távot.
A Shogun Se-ből a novemberi fordulón ketten vettünk rész, Szabó Gyuri és jómagam. Gyuri 5km-en indult, én 10-en. A temető melletti parkoló telis-tele volt autókkal már a verseny előtt egy órával és bentebb az erdőben melegítő és ép nevező emberek tömege fogadott bennünket. A hűvös ellenére is igencsak sokan voltunk. Felvettük névre szóló rajtszámainkat és melegítésbe fogtunk mi is, ugyanis a legkisebb távot futók épp a célba futottak mikor odaértünk, utána pedig az 5 és 10km-es számokat együtt indították. Az ismerős arcokat csak köszönteni volt időnk, beszélgetés csak a futás után következhetett, mert mindenki izgatott hangulatban volt már.
A 10km négy 2, 5 km-es kört jelentett az erdőben. Ebből az első lendületesen ment, könnyedén, a maradék három már nehezebb volt. Elég fáradt voltam aznap magamhoz képest és ezt éreztem is futás közben. Próbáltam a mostra figyelni, nem azon gondolkozni mennyi van még hátra. Az emelkedők, amikből körülbelül 4 volt egy körön, megnehezítették az utat, visszavetették a tempómat és minden alkalommal túl kellett tennem magam a gondolaton, hogy lassulok. Sorra futottak el mellettem főleg a férfi versenyzők, ami már nem meglepő valójában számomra. Akik az 5 km-es távot futják hihetetlen gyorsan mennek. 18 perces időket hallottam néhányuktól de voltak náluk gyorsabbak is. Persze 10 km-en is jó tempót diktál mindenki, de ott már jobban kell figyelni az erő beosztására. A legelső célba erő egy férfi versenyző volt és egy egész körrel előzött le. Úgy érzem ha ki tudnám zárni az azt ösztönös gondolatot, ami lassításra és saját magam kímélésére hív fel minden alakalommal, mikor a leggyorsabb sebességemmel próbálok futni, akkor úgy érzem akár a 10km-t is akkora lendülettel tudnám lefutni,mint az 5-öt, ha jó formában vagyok. Ez nagyon nehéz nekem, de a kipihentség alapvető hozzá, ami aznap nem volt meg. Ennek ellenére azt mondhatom jó tempóval futottam a maradék három kört is és meglepetésemre 4. női 10km-es versenyzőként értem célba. Csodálkoztam, mert mentek el mellettem női versenyzők is, de ezek szerint a nagy részük 5km-et futhatott.
A versenyzők pontot kapnak, mindenki minimum 1-et, de ha 6. helyen végez akkor már 2-t. Innen felfele a pontok nőnek, az első már 10-et kap. A márciusi forduló után összesítik a pontokat, így születnek meg a kupa dobogósai.
Igyekszem minden fordulóján részt venni és az akkori legjobb teljesítményem szerint futni. Nem célom feltétlen a dobogós helyezés, de a többi futó tempója lelkesítőleg hat rám is. Ez az egyik ok, amiért szeretek ott lenni ezen a futáson. Jó emberek társasága és a kilométerek utáni frissítő is nagyon jól esik, de az elsődleges a mozgás öröme, ami ösztönöz arra, hogy a hideg ellenére is rójam a kilométereket.
Szentpéteri Diána