Nov. 06.-án került lebonyolításra a II. harcművészeti szeminárium a Yakuzak SE szervezésében. A Shogunból heten vettünk részt az eseményen; Sensei Csaba, Sempai Gyuri, Nagy Miklós, Sári Enikő, Szabó Norbert, Bakonyi Ferenc, és Baksa László. Ez a szeminárium is új ötleteket adott hogyan haladjunk tovább a helyes úton…
A továbbiakban Sári Enikő beszámolóját olvashatjátok:
Vasárnap hajnalban miközben Csaba Senseit vártam kicsit hamarabb érkeztem a megbeszélt találkozó helyre. Az utca csendje és a hajnali szürkeség szellemvárossá varázsolta az egyébként nyüzsgő Debrecent. Reggelente már lehet érezni a csípős hideget. Miközben vártam, néztem a közeli házak ablakát, és arra gondoltam, hogy a legtöbb ember életében ez a vasárnap milyen megszokott módon fog eltelni. Miután két hete 4-5 óráknál többet nem sikerült aludnom, így kétségeim támadtak elmém épségéről a hajnali korán kelést illetően. Merengésemet megszakította Csaba Sensei érkezése, így Szabó György Sempaial, Szabó Jánossal, Nagy Miklóssal elindultunk Nagykátára, hogy részt vegyünk az Agócs Tibor Sensei által szervezett Harcművész szemináriumon.
Agócs Tibor Sensei rövid megnyitóját követően Pozsonyi Zsolt tartott előadást a TRX használatáról. Már korábban hallottam róla, azonban kipróbálni még nem volt alkalmam.
A szer nemcsak az alapképességek fejlesztésére alkalmas, hanem a sportág specifikus felkészülésben is rendkívül hatékony. Egyszerű megjelenéséhez képest óriási azoknak a gyakorlatoknak a repertoárja, amelyet végezni lehet a segítségével. Korra, nemre tekintet nélkül, bármelyik sportág képviselői bátran alkalmazhatják. Ami különösen tetszik benne, és ami véleményem szerint a felkészülés során egyáltalán nem utolsó szempont, hogy használatával jól megvalósítható az ízületvédelem. Annak ellenére, hogy a bemutató alatt nem volt cél az edzéshatás elérése, nekem másnap mégis itt-ott enyhe izomlázam volt.
A TRX bemutató után Agócs Tibor Sensei tartott edzést „Kreatív képességfejlesztő szerek használata” címmel.
Kipróbálhattuk a szurkolói pálcát, a tatami darabot, a ROBE kötelet és a kalapácsot.
A szurkolói pálca azért ötletes találmány, mert használatával úgy lehet tanulni, hogy nem okoz felesleges sérülést.
Fokozatosságot tartva nyújt segítséget a küzdelem tanulásában. Ez gyerek karatékák esetében kiemelten fontos.
Kassai Lajos lovas-íjászt először egy tavalyi szeminárium alkalmával volt szerencsém látni.
Akkor megvettem Lovasíjászat című könyvét, amelyben nagy részletességgel ír egy-egy lőgyakorlatról. A jobb elképzelhetőség kedvéért a könyvben van egy rajz is az íjász pályáról. Már a könyv sorainak olvasása is hihetetlen izgalomba hozzák az embert. A mostani szeminárium jelenlévőiként abban a megtisztelő helyzetben volt részünk, hogy élőben láthattuk Kassai Lajost lőni. Személye olyan miliőt teremtett hogy elfelejtettem, hogy egy egyszerű sportcsarnokban vagyunk. Különböző távolságból, hihetetlen pontossággal talált el egy körülbelül 1 méter átmérőjű kör alakú, szalmából font céltáblát. Először egészen közelről, majd a csarnok távolabbi pontjától. Ezt követően tányér nagyságú hungarocell korongokra célzott, melyet segítőtársa dobált fel a levegőbe.
Ami a gyorsaság és a pontosság mellett nagyon megdöbbentő volt a feladatok végrehajtásában, hogy a célról lövés közben egyszer sem vette le a szemét és nem is pislogott!
Ha ez nem lett volna még elég, a gyakorlatot megismételte úgy, hogy közben helyben táncolt.
Olyan érzés kerített hatalmába, amikor az ember meghatódik, és közben a hideg futkos a hátán. Mint amikor nem akar hinni a saját szemének.
Délután Sihan Bence Antal edzésén vettünk részt. Az edzés a nyári zánkai nemzetközi edzőtábor, valamint a szolnoki szeminárium anyagának a folytatása volt. A Sihan által megszokott magas szakmai színvonalon történt az oktatás.
A téma a tömegmozgatás, a tengely szerepe, a hajtás, a szögek és a gravitáció használata volt.
A Sihan beszélt a helyes tartásról, a mozgás biomechanikai törvényeinek figyelembevételéről és az egyidejűség jelentősségéről. Mindezt már nemcsak az állásokban, hanem mozgásban is próbáltuk végrehajtani. Kiemelt szó esett a gyakorlás rendszerességéről.
Mindig jó érzéssel tölt el, amikor hasonló érdeklődésű és értékrendű emberekkel tölthetem az időmet. Ez most is így történt Nagykátán. Együtt dolgozunk a fejlődés érdekében Mesterek és tanítványok, mindenki teszi a dolgát szintjének megfelelően.
Köszönöm, hogy részese lehetek ennek a fejlődésnek!
Osu!
Sári Enikő
Shogun