Számos mestert, aki ezen művészetnek szentelte életét, valami rejtélyes, dicsfényszerű sugárzás veszi körül, az erő és önbizalom valamilyen érezhető kiáramlása. Mindez nem más, mint amit bárki elérhet, aki a tréningek valódi ösvényét járja. A karatéka élete annak bemutatása, mi minden érhető el összpontosítás és erőfeszítés segítségével.
A valódi karatéka nyugodt, bátor, éber, szerény, boldog és egészséges. A művészet a küzdésösztöne fölé emelkedik, s az életmód valódi, teljes vezérfonalává válik. Lehetőséget ad művelőjének, hogy a mindennapos lét dolgain túl valami más keresésére vállalkozzon. Az életút jelentést és célt ölt, amit az a meggyőződés vezérel, hogy mennyivel bátrabb dolog az igazságosság és átgondoltság alapján cselekedni, mint önzőn és középszerűen. Sajnos, mint minden rejtélyesnek tűnő dologgal, a harci művészetekkel is visszaélhetnek képzetlen emberek. A gyanútlan és hiszékeny közönséget könnyű megtéveszteni. Az ilyen “mesterek” által keltett elképzelések rendkívül károsak a karate és a harci művészetek számára. Nagy felelősség hárul arra, aki a harci művészetek oktatója. A tanítványok bizalommal és alázatosan közelednek a senseihez, hallgatnak rá és számos dologban hatása alá kerülnek, általában sokkal inkább, mint az észreveszi.
Az oktató és tanítványa közti viszony mély értelmet és jelentőséget nyer mindkettejük számára ami évekig, évtizedekig elhúzódhat. Ennek alapja kettejük kontaktusa a dojoban és azon kivül. Az oktató szerepét tehát nem szabad alábecsülni. Nemcsak a technikákat kell ismernie és a Karate-do filozófiájának birtokában lenni hanem tájékozottnak kell lennie más, az övéhez kapcsolódó művészetekben is. Tisztán és pontosan kell kifejeznie magát. Szerény tanító kell legyen, készen rá, hogy alkalmasint maga is tanulóvá váljon pszichológussá, baráttá és vezetővé. Nem feledkezhet meg a shoshin érzésről, illetve, hogy milyen érzés volt kezdőnek lenni. A tanulóidő, míg valakiből sensei lesz, hosszú és önzetlen elkötelezettséget kíván a művészet iránt. Tíz vagy tizenöt év is alig elég, hogy a felszínt megkarcolja.
Mint minden hatalommal és behatással járó pozíció, senseinek lenni megkívánja, hogy mindenki számára példakép légy. A sensei büszke rá, hogy a budo útját járja és kész boldogan vállalni az ilyen követőkkel járó felelősségeket. Állandón igyekszik legyőzni hiányosságait és előbb mindig saját magában keresi a hibát, mielőtt másról ítéletet mond. Példát mutat a tréningben és a mindennapi életben.
Idővel az új sensei meglepődik, milyen fontos hatással van másokra, különösen a dojo fiatalabb tagjaira. Az oktató nem közelítheti meg másként szerepét, csak olyan szerényen, amennyire lehet. Pozíciója rendkívüli felelősséggel jár és nincs helye a gőg és az önzés semmilyen formájának benne. Nem elég időnként egy új technikát vagy “trükköt” bevezetni, hogy fenntartsuk a tanítványok érdeklődését. Rá kell ébreszteni a tanulókat, hogy valódi haladás csak elszánt tréninggel és jól megtervezett, rövid és hosszú távú célokat érintő tervvel lehetséges. Az oktató feladata segíteni a tanulót mind célok, mind az edzésterv megalkotásában.
Az alkalmanként bevezetett új fogás, alapjainak és lényegének megfelelő feltárása nélkül alkalmatlan edzésprogramnak. Ahelyett, hogy pusztán a bizonyos időszakokban rendezett vizsgára és a vizsgaanyagra támaszkodsz, alkoss hosszú tartamú edzésterveket, az egyes fokozatoknak megfelelően más és más fizikai és lélektani elvárásokra alapítva. Így másképp kell értelmezni a technikát egy kék és egy barnaövesnek. Ezáltal a tanulók számára biztosítva van az elérendő célok széles skálája. Már az első karate edzéstől kezdve jóval többnek kell tudatosulnia a tanulóban, mint a következő vizsga anyaga. És mindez újra az oktató felelősségét veti fel.
Mindenki számára fontos, függetlenül stílustól, hogy helyes szokásokat alakítson ki magában. Életünket szokások irányítják, így helyes kialakításuk létfontosságú – a tréningek rendje, az adott helyzetekben való helyes reakciók, szokások a mindennapi életben. A dojoban a helyes szokások kialakulásának alapja az udvariasság és a kemény tréningre való önként vállalt hajlandóság. Azok számára, akik a karate igazi lényegétől távol állnak, erőszakosnak és rombolónak tűnik. Ez egy bizonyos pontig érthető, betudható a közvélemény és a filmipar hatásának. A mai fiatalság számára az erőszak társadalmi követelmény, hidegvérű gyilkosok pedig példaképek lehetnek.
Sosai Masutatsu Oyama 10. Dan